Gyülekezeti Krónika 2011.

Az előző évek gyakorlatát folytatva minden vasárnap gyülekezeti tagok szolgálatával olvastuk fel az istentiszteleten a Heidelbergi Káté megfelelő Úrnapjának kérdéseit. A felolvasást 2011-ben is Karácsonyi Zoltán presbiter szervezte és irányította. Meghívtuk és megajándékoztuk a megkeresztelt gyermekeket, a kereszteléskor plüss játékot ajándékoztunk és a gyülekezet számára néhány szóban bemutattuk a megkeresztelendő gyermekek szüleit. A levelezés és ajándékozás szolgálatát fáradhatatlanul végezte tovább Lancz Andrea testvérünk. Kéthavonta az Ányos utcai idősek otthonában tartottunk hétfőnként istentiszteletet, Karácsony és Húsvét előtt Úrvacsorával. A havi presbiteri bibliaórák előre meghatározott témákat dolgozott fel a bibliai részt követő órában.
Az Anyakönyvi bejegyzések szerint 2011-ben 15-en részesültek a keresztség sákramentumában, 7 fiú és 8 lány. Hárman felnőttként keresztelkedetek meg a konfirmáció alkalmával. A Pünkösd előtti vasárnap tizenöten konfirmáltak, 6 férfi és 9 nő; ebből heten felnőttek. Házasságkötése megáldását három vegyes vallású pár kérte. A 2011. évben eltemettünk 11 férfit és 9 nőt, összesen 20 személyt. A választói névjegyzékben 414-en szerepeltek.
Új kezdeményezés volt, hogy az Óbuda nap alkalmából sátras bemutatkozót tartottunk a csillaghegyi rendezvényen, s hogy a Szeretethíd önkéntes napon részt vettünk. Most először szerveztünk közös színházlátogatást is.
Gyülekeztünk honlapja betölti feladatát, az utóbbi egy évben kb. 45.000 alkalommal nyitották meg. A minket keresők közül egyre többen hivatkoznak arra, hogy látták a honlapunkat. Az e-mailos hírlevél eljut a hittanos szülőkhöz is, néhány alkalommal kifejezetten a facebook-ról értesülve jöttek hozzánk valamelyik alkalomra.


Január

„Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig." ApCsel 1,8

Január 1-én, szombaton az újévi istentiszteleten az év vezérigéje lapján szólt az igehirdetés. Másodikán, vasárnap a Csillaghegyi Kávéházon kívánhattak boldog újévet egymásnak azok, akik elsején még nem voltak a templomban. Nyolcadikán, szombaton missziói munkanapot tartottunk a gyülekezeti teremben, ahol huszonketten gondolkodtunk együtt a presbiterekkel és a munkatársakkal az éves missziói munkaterv összeállításáról, és a feladatok hatékony megosztásáról. Baross Szabolcs presbiter készítette elő és szervezte a munkanapot. Az ökumenikus imahetet a Békásmegyer – ófalui római katolikus testvérekkel tartottuk együtt: január 16-án este Battyányi Géza csillaghegyi lelkipásztor hirdette az igét az ófalui Szent József templomban, január 23-án, délután Varga Gábor esperes – plébános szolgált Csillaghegyen. Január 23-án, szerdán Szentmártoni Szabó Géza irodalomtörténész, gyülekezetünk tagja tartott előadást Balassi Bálint Istenes versei címmel. A kórus erre az estére Balassi verseire írt énekekkel készült. Januárban kétszer is tartottunk presbiteri gyűlést, mivel az óbudai presbitérium határozatképtelenné válása miatt az óbudai feladatokat is a mi presbitériumunk látta el Az év vége, év eleje feladatai mellett az óbudai presbiterválasztást is segíteni kellett. A presbiterek türelmesen és felelősségteljesen vállalták ezt az időben is terheket jelentő feladatot. Karácsonyi Zoltán presbiterünk ideiglenesen az óbudai gondnoki teendőket is ellátta.

Február

„Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem" ApCsel 12,11

A hónap első vasárnapján az istentisztelet után a Csillaghegyi Kávéház adott lehetőséget a beszélgetésre és ismerkedésre. A Csillaghegyi Esték február 16-i alkalmára sokan eljöttek: Délvidéki barangolások címmel tartottak vetített képes előadást a Budapest-Csillaghegyi Református Egyházközség gyülekezeti termében Kurcz Ádám, a csillaghegyi gyülekezet tagja és az újvidéki születésű Thomka Orsolya, az eddigi legrészletesebb Délvidék-útikönyv szerzői.

Március

„Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!" Zsolt 31,6

A március első pénteki Világimanap beszámolóját Szederkényi Kornélia készítette: „A Csillaghegyi Református Gyülekezet 2011 márciusában, immár negyedik alkalommal vett részt az Ökumenikus Női Világimanap programsorozatában, amelynek idei bemutatkozó országa Chile volt. E különleges országról itt Magyarországon sajnos igen keveset tudunk, bár 2010-ben egy rövid időre az egész világ együtt imádkozott a chilei bányászok szerencsés megmeneküléséért. Ez az esemény egyszerre irányította rá a figyelmet Chilére és az Isten gondoskodó szeretetére! A mai alkalom lehetőséget adott számunkra, hogy mélyebben megismerhessük Chile különleges vidékeit, történetét, kultúráját, gasztronómiáját, s a chilei asszonyok által összeállított liturgia mentén forduljunk az Isten felé.
Az Imanap tételmondata „Hány kenyeretek van?". Ez a kérdés egy másik ismert sort juttatott eszembe, amelyen ma elgondolkodhatunk: „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!" A kenyér központi gondolata a mai estén több dimenzióban is megjelent. Az este első szakaszában a szellemi táplálékot kaptuk meg a Chiléről szóló részletes ismertetők formájában. A második szakaszban a lelki, hitbéli táplálékhoz jutottunk a chilei nők által összeállított liturgia által, amelynek szintén vezérmotívuma a kenyér volt. Az este harmadik részében pedig, a kenyér fizikai valójában is az asztalunkra kerülhetett, számos másik chilei ételkülönlegességgel együtt.
A csillaghegyi imanap szervezője és moderátora Ligeti Zsuzsanna presbiter volt. Az ő irányításával osztották fel egymás között gyülekezetünk nőtagjai, már egy héttel korábban, a Chilét bemutató témaköröket, valamint az elkészítendő chilei ételek receptjeit.
2011. március 04.-én, pénteken este, 17.00 órakor vette kezdetét a rendezvényünk, a Csillaghegyi Református Templom gyülekezeti termében. Chile hangulatát megidézendő, a termet igyekeztünk az ország nemzeti színeibe (kék-fehér-piros) öltöztetni, s a zenei aláfestést is chilei dalok adták. Nagy örömmel vettük a Chile budapesti nagykövetségének rendkívül kedves gesztusát, hogy óriásplakátokkal, egyéb szóróanyagokkal, és egy valódi chilei zászlóval járult hozzá az esemény színvonalának emeléséhez. Az imanap jelentőségét mutatja, hogy kis közösségünk mintegy 30 tagja vett részt az eseményen - s nem csak nők!
Az este első harmadában, a feldolgozott témákból született érdekes előadásokat hallgattuk meg, amelyek révén „személyes" kapcsolatba kerültünk Chilével. Az előadásoknak köszönhetően a mai estére Chile egy kicsit „a Mi országunkká" vált! A beszámolókat gyönyörű, színes fotók gazdagították, s hozták így közelebb hozzánk ezt a földrajzilag oly' távoli országot. Antónia testvérünk Chile földrajzát és éghajlatát, valamint az egészségügyi rendszerét mutatta be. Bori testvérünk az ország történelméről mesélt, s az egzotikus növény- és állatvilágból adott egy kis ízelítőt. Gina testvérünk a híres chilei borászatot mutatta be néhány szóban. Kornélia testvérünk Chile ökológiájáról, a természeti kincsek védelméről adott átfogó képet. Továbbá beszélt a chilei nők helyzetéről, s néhány kiemelkedően híres személyiségről.
Az este második felében a chilei nők által összeállított liturgia mentén haladva, tartottuk meg Istentiszteletünket. Az egyes igeszakaszokat sorban haladva, felváltva olvasták fel a testvérek. A hálaadó imádság egyben gyönyörű leírást ad az ország természeti kincseinek gazdaságáról, s ennek mintegy ellenpólusaként a bűnvallás és a bűnbocsánatért való könyörgésen keresztül elmesélik az országot ért eddigi csapásokat. A chilei népet érő csapások okának azt érzik, hogy nem osztják meg egymással a javaikat, s hogy nem emelnek szót a javak - jelképesen a kenyér - igazságtalan elosztása ellen. A liturgiában megjelenik a chilei nők kenyérhez kötődő, szoros viszonya, a lotai közösségi kenyérsütödéken keresztül. A liturgia két kapcsolódó, bibliai kenyér-motívumot ír le. Illés és a sareptai özvegyasszony története, valamint Márk evangéliumának a kenyérszaporításról szóló részlete is arra tanít, hogyan osszuk meg egymással még azt a keveset is, amink van, mert a jóság kifogyhatatlan!
Az este utolsó, záró szakasza a chilei gasztronómiával való ismerkedés jegyében telt. A terített asztalt körbeülve, könnyed csevely közepette kóstoltuk végig a testvérek által elkészített nemzeti ételeket, étel-különlegességeket. Került az asztalra chilei lecsó magyarosan, ugyanis a belevalók technikai sorrendje számunkra kissé szokatlan volt, ezért a szakácsnő „magyarosította". A lecsóhoz igazi, házi sütésű chilei cipókat fogyasztottunk. A Chile con queso-t első ránézésre egy fondü-jellegű ételnek gondoltuk, majd az első falatokat követően egyszerre ismertük meg a chilei fűszerek karakteres ízvilágát, és a chilei borfogyasztás jelentőségét. Az én személyes kedvencem a chilei karamellakrém, a manjar volt, amelynek lágy, krémes, bársonyos íze megkoronázta a közös vacsorát.
Hálát adunk azért, hogy ezt az estét együtt tölthettük, megismerve Chile országát, s együtt imádkozhattunk egy jobb világért, amelyben az emberek szolidárisak, s az anyagi javak felhalmozására való törekvés helyett képesek egymás felé fordulni, s a valódi értékekben osztozni egymással. Köszönöm, hogy ennek az estének a részese lehettem!”
Március ötödikén a gyermekek számára szerveztünk Farsangi Játszóházat. Másnap, a vasárnapi istentisztelet után a Csillaghegyi Kávéházat tartottunk.
Március 8-tól 10-ig a Deák Zoltán, Battyányi Géza és Czirok Árpádné igehirdetési szolgálatával, bűnbánati istentiszteleteken készültünk a böjt első vasárnap Úrvacsorára.
"Ady Endre istenes versei" címmel Dr. Hegedűs Lóránt ny. református püspök tartott előadást a Csillaghegyi Esték keretében február 23-án. Az előadásra leánya, Hegedűs Zsuzsa is elkísérte, aki énekekkel színesítette az estét. Az előadásra sokan voltak kíváncsiak, a gyülekezeti terem megtelt, pótszékeket kellett a templomból lehozni. A youtube videómegosztón az előadás megtekinthető.
Isten csillaghegyi munkatársai – ezt a címet kapta a presbiteri csendesnapról készült beszámoló:
„Presbiteri csendesnapot tartottak a Budapest-Csillaghegyi református gyülekezetben 2011. március 26-án. A presbiterek mellet a gyülekezet tagjai közül is többeket meghívtak erre a napra, a szolgáló munkatársakat, és azokat, akik szívesen kapcsolódnának be a gyülekezeti munkába. A nap jó lehetőség volt arra is, hogy közelebbi ismeretség alakuljon ki azok között, akik eddig csak az istentiszteleteken találkoztak egymással.
Battyányi Géza lelkipásztor a napi ige alapján szólt a kezdő áhítaton, a nap vezérmondata is innen származik: „Mert mi Isten munkatársai vagyunk” (1Kor 3,9). Kitért arra is, hogy Isten munkatársainak van feladata, de a munka eredménye mégsem az ember dicsősége vagy érdeme, mert „Isten, aki a növekedést adja.”(1Kor 3,7). Az áhítat után bemutatkozás következett, majd Jézus tengeren járásának történetét dolgozták fel, rövid bevezető után három csoportban, a Mt 24,22-34 alapján. Az egész nap folyamán csoportokban folyt a munka, s az előadásokat, felvezetőket mindig csoportban történő megbeszélés, majd a többiek számára történő összefoglalás követte. Az asztalok munkáját egy-egy presbiter fogta össze.
A csendesnapon két előadás hangzott el délelőtt: Battyányi Géza lelkipásztor a Mózes első könyvéről, Somogyi Sándor presbiter a magyarországi reformáció kezdeteiről és nagy egyéniségeiről beszélt.
A közös ebéd után Fülöp Áron vezette a csapatépítő játékot, amelyben játékosan és vidáman ismerhették meg egymást még jobban a nap résztvevői. A értékelő beszélgetés és imádság előtt még jutott idő arra, hogy előbb egyénileg, majd csoportonként, megfogalmazzák a keresztyén gyülekezet definícióját. A nap programját Baross Szabolcs presbiter szervezte és vezette.”
Szomorú esemény árnyékolta be a márciusi hónapot: Csapó József, a csillaghegyi református gyülekezet harminc éven át hűséggel szolgáló presbitere, Lónyai-s öregdiák, aki kiskunhalasi származására mindig nagyon büszke volt, 2011.március 9-én váratlanul elhunyt. A gyülekezeti tagok is jól ismerték, hiszen vasárnapról vasárnapra ő állt persellyel a kezében a templom bejáratánál.
Derűs személyisége, kedves humora hiányzik mindenki számára. A kiskunhalasi kirándulás szervezőjeként sokan közelről is megismerhették vidám és barátságos természetét. Feleségével, Zsófiával együtt jártak az istentiszteletekre. Hirtelen távozása megszomorított bennünket, és Istentől veszünk vigasztalást, hiszen Csapó Józseffel együtt vallottuk, hogy aki hisz Jézus Krisztusban „ha meghal is, él". Presbiter testvérünk temetése 2011. március 29-én, kedden 13.00 órától, nagy részvét mellett, Békásmegyeren a Tamás utcai urnatemetőben volt.

Április

„Mert áron vétettetek meg” 1Kor 6,20

Április 1-én, pénteken az óbudai pénztár átadásával teljesen befejeződtek a presbitérium óbudai szolgálatai. Áldáskívánással bocsátottuk útra a megválasztott óbudai presbitereket és hálát adtunk, hogy Isten nem hagyott magunkra e nem mindennapi feladatban sem.
Április másodikán tavaszi nagytakarítással kezdtük a hónapot. Másnap az istentisztelet után a Csillaghegyi Kávéház adott lehetőséget a beszélgetésre. Április 16-án, szombaton Húsvéti Játszóházba hívtuk a gyermekeket. Virágvasárnap (április 17-én) a gyülekezet Da Pacem Domine kórusa szolgált. A következő volt a műsor:
Gárdonyi Zoltán: Bocsásd meg Úr Isten, 220. dics. feldolgozása. Szövegét Balassi Bálint írta.
Gárdonyi Zoltán: Úr Isten kérlek, kegyelmezz nékem, az 51. zsoltár feldolgozása vegyeskarra és orgonára. Vezényel: Gáspár Attila, orgonán közreműködik: M. Ildikó
Ezzel a két művel tisztelgünk Gárdonyi Zoltán halálának 25. évfordulójára.
Johann Sebastian Bach: Jézusom, ki árva lelkem, c korál, a 295. dics. feldolgozása.
Virágvasárnap délután az Evangéliumi Színház előadásában a „Csíksomlyói magyar passió"című darabot nézte meg a gyülekezet egy csoportja a Duna palotában.
A keddi és szerdai bűnbánati istentisztelet után, Nagycsütörtök este a rendhagyó úrvacsorás istentiszteletet tartottuk meg, amelyet két évvel korábban kezdtünk gyakorolni: Asztaloknál körbe ülve az igehirdetést követően a lelkész adja az úrvacsorai jegyeket, és a jelenlevők egymásnak adják tovább a kelyhet, a kenyér már az asztalon van. Minden évben néhány részvevővel többen vagyunk a gyülekezeti teremben tartott istentiszteleten. Nagypénteken délelőtt úrvacsorás istentiszteletet, este a Csillaghegyi Passiót tartottuk meg. Húsvét mindkét napján megterítettük az úrasztalát, s mindkét nap szép számmal éltünk is az úrvacsora lehetőségével. Április 30-án szombaton autóbusszal mentünk gyülekezeti kirándulásra, amelyről „A református Dunántúl fővárosában” címmel készült beszámoló, melyet a Dunántúli Református Egyházkerület honlapja is átvett: „Az elmúlt években alakult ki az a gyakorlat, hogy a Csillaghegyi gyülekezet tagja ősszel és tavasszal autóbusz kirándulásra indulnak, hogy közösen fedezzék fel országunk szépségeit és kincseit. Minden alkalommal kiemelt helyen szerepel a programban református gyülekezetek és intézmények meglátogatása is. Az éves terv készítésekor fogalmazódott meg az igény, hogy az adott püspöki székhely felkeresésével évről évre ismerkedjünk meg református egyházunk egy-egy egyházkerületével. Ezen a tavaszon Dunántúlra esett a választás, így április 30-án reggel Pápa felé indult Budapestről a csillaghegyi csoport.
A kirándulás első igazi megállója Csetény, illetve az ottani református gyülekezet lett. A látogatás apropóját az adta, hogy Somogyi Sándor csillaghegyi presbiter édesapja korábban évtizedekig csetényi lelkipásztor volt. A gyülekezet mai életét és épületeit Hajdú Ferenc lelkipásztor mutatta be. Nemcsak a templom tervezett felújításáról beszélt a vendégeknek, hanem a következő nap sorra kerülő gyülekezeti családi nap előkészületeiről is. A csetényi gyülekezet vendégszeretetét is megtapasztalhatták az érkezők, hiszen nem bocsátották el őket étlen-szomjan, hanem bőségesen megvendégelték a templomkertben.
A kirándulás előkészítői, Baross Szabolcs és Somogyi Sándor presbiterek mutatták be a megérkezés előtt a reformáció történetét Pápán, a város, az egyház és az iskola legfontosabb történelmi eseményeit. Ismeretekkel megfelelően felvértezve mehettek a nemrég átadott Püspöki Hivatal épületébe. Ott Farkas Gergely püspöki titkár ismertette a Hivatal munkáját és helyiségeit, és természetesen a Dunántúli Református Egyházkerület gyülekezetinek legfontosabb sajátosságait. Részesei lehettek néhány percre a dunántúli misszió törekvéseknek, s emlékbe mindenki szép könyvet kapott, amely a kerület templomaiból mutatott be néhányat.
A Református Kollégium étkezdéjében elfogyasztott ebéd után Kovács Péter gimnáziumi igazgató fogadta a csillaghegyieket, és megismertette a nagyhírű oskola mai életét és mindennapjait. A református gyűjtemény, s persze a múmia megtekintése után a Pápai Református Teológia épületébe mentek át, ahol Papp László teológus kalauzolta az érdeklődőket. Ugyan a teológia oktatási intézmény, mégis lehetőséget kaptak a látogatók, hogy a „pincétől a padlásig” bejárják, s kérdéseket tehessenek fel. A pápa református templomban pont egy teológus esküvő előkészületei folytak, amikor a mennydörgés közepette a csoport bevonult, hogy Márkus Mihály lelkipásztor tájékoztatóját meghallgassa. Mind a gyülekezet történetében, mint a mai kihívásokat tekintve több hasonlóságot is találhattak, a földrajzilag távolabb eső két közösség életében. Mindkét templom 70 éve épült fel, s mindkét közösségben kiemelt figyelmet igyekeznek fordítani a felnőttek, családok irányában végzett misszióra. A bemutatás és a kérdések megválaszolása közben odakint hatalmas zápor vonult el, de a templomból a kékfestői múzeumba átérkező csillaghegyieket már napsütés fogadta.
A napi program végén a pápai cukrászdákkal ismerkedtek meg az információkkal és emlékekkel bőségesen feltöltekezett csoport tagjai. Istennek Pápán és Csetényben végzett munkájáért hálát adva érkeztek haza este Csillaghegyre.”

Május

"Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje."Mk 1,24

Május elsején nemcsak a Csillaghegyi Kávéház, hanem az édesanyák vasárnapján a gyermekek köszöntő műsorára és az édesanyák megajándékozására is sor került. Május 7-én, Óbuda napján a gyülekezet számára is fontos dolgok történtek. Lehetőséget kaptunk, hogy a csillaghegyi helyszínen egy részünkre biztosított sátorban, és a sátor előtt bemutatkozzunk. Vida Csongor vette kézbe, és tartotta is ott az eseményeket. Erre az alkalomra külön szórólap készült a gyülekezetről, és hűtő mágnes a templom képével. Egyik gyülekezeti tagunk felajánlása nyomán kaptunk néhány száz tollat, amelyre a gyülekezet neve, és a honlapunk címe is rá volt nyomtatva. Presbitertestvérünk ajándéka volt az a nagyméretű „molinó”, amelyen a templom, egy csoportkép, a nevünk és elérhetőségeink voltak láthatóak. A sátorban presbiterek és gyülekezeti munkatársak fogadták az érdeklődőket, a gyermekek számára Szabari Erika hitoktatónk tartott játékos foglalkozást. A gyülekezet kórusa a nagyszínpadon lépett fel. A csillaghegyi jelenlétünkről a szervezők, a csillaghegyiek, és a lebonyolításban nem résztvevő gyülekezeti tagoktól is nagyon jó visszajelzések érkeztek. Eközben Óbuda főterén Deák Zoltán nyugdíjas lelkészünk Bús Balázs polgármestertől a Pro Óbuda Díjat vehette át. A díjra a presbitérium egyetértésével a szolgáló lelkipásztor javasolta őt, s az előterjesztést a bíráló bizottság támogatta. Az ünnepi eseményről, „A hűség elismerése” címmel, Faggyas Sándor presbiter újságírónk számolt be a Reformátusok lapjában:
„Óbuda napján, múlt szombaton a főváros legnagyobb múltú és egyik legnépesebb kerületének több polgára is kitüntetést vehetett át Bús Balázs polgármestertől. Pro Óbuda díjat kapott Deák Zoltán nyugalmazott református lelkipásztor, a Csillaghegyi Református Egyházközség élén a keresztény értékrend erősítése érdekében és a közösségépítésben kifejtett több évtizedes lelkipásztori tevékenysége elismeréseként. Bús Balázs kiemelte, hogy Deák Zoltán élete egybeforrt Óbuda, ezen belül Csillaghegy elmúlt nyolc évtizedének történetével, és igazi nagy családdá formálta a gyülekezetet, emellett sokrétű lokálpatrióta szolgálatot végzett közössége javára.
Deák Zoltán – a csillaghegyiek szeretett Zoli bácsija – már nyolcvanadik évében jár, de fiatalos erővel és derűvel, fáradhatatlanul végzi ma is szolgálatát. Csillaghegyen született, 1932 húsvétján az ő neve került be elsőként a csillaghegyi református keresztelési anyakönyvbe. A református teológia elvégzése után 1957 tavaszán segédlelkészként kezdett szolgálni Csillaghegyen, majd tizenhárom és fél év vidéki (Kiskunhalas, Ordas) „kitérőt” követően, Tóth Ernő lelkipásztor elhunyta után 1971-ben tért haza Csillaghegyre, s harminc évig vezette lelkipásztorként a gyülekezetet. Sokat segített a békásmegyeri templom megépítésében, az ottani gyülekezet létrehozásában is. Tíz éve ment nyugdíjba, akkor feleségével, Zsuzsannával Szentendrére költözött, de továbbra is a csillaghegyi gyülekezet tagjai, és nyugdíjasként is hűségesen és áldozatosan szolgálják Istennek népét. Zoli bácsit meglepetésként érte, hogy kitüntetik, úgy érzi, ezt nem csupán a III. kerület gyermekeként, polgáraként, hanem kifejezetten a lelkészi szolgálatáért kapta, ami az élete. Mi, csillaghegyiek több nemzedéke, hálás szívvel köszönjük Deák Zoltánnak, amit eddig tett értünk, és Isten áldását kérjük életére, családjára, további szolgálatára.”
Május 21-én bekapcsolódtunk a „Szeretethíd” – református önkéntes nap programjába. A napot Petri Péter testvérünk szervezte és irányította. Ilnicki Beáta gyülekezetünk tagja készített beszámolót az élményeinkről „Ez egy remek nap volt!” címmel:
„Az Úrtól jövő szolgálat lényege a szeretet, és milyen csodálatos felismerés az, amikor rájövünk: „A szeretet soha el nem fogy…” (1Kor 13:8). Ez az igazán nagyszerű a szeretetben – nemcsak kapni lehet, hanem adni is, és minél többet adunk, annál több marad nekünk. Főként, ha valaki olyannak adjuk, aki talán kevesebbet kap belőle – mint ezúttal az őrbottyáni otthon lakói. Így történt ez azon a szép szombati napon is, amikor kedélyes kis csapatunk nekivágott az útnak, majd később fűnyíróval, láncfűrésszel és gereblyével a kitisztítandó területnek. Összehangolt és lelkes munkálkodásunk után pár óra alatt a gazzal benőtt részt visszahódítottuk a civilizáció számára (megmentve a terület népes csigapopulációját is), amit most már az otthon lakói is szabadon használhatnak. Fáradozásunk megteremte gyümölcsét. Persze nem csak adtunk, de kaptunk is – hála és szeretet mellett sok-sok tapasztalatot és új szemléletmódot, egy teljesen más viszonyok között élők szemszögéből. Valamint emlékbe elhozhattunk egy-egy igés korongot, melynek értéke abban rejlik, hogy azt az otthon lakói kézzel készítették. Azt mindannyian tudjuk, hogy a „jó munkához idő kell”, ezt kiegészítendő megjegyezném: erő is, így a kifogyott energiakészletünket feltölthettük a gyermekkorunkat idéző hagymás zsíros-kenyérrel a ránk váró terített asztalnál. Ez egy remek nap volt, ahol együtt segíthettünk, együtt munkálkodhattunk, együtt örülhettünk és együtt tanulhattunk – mert jót tenni jó :)”
Május 25-én, szerdán este a Csillaghegyi Esték keretében a Trianoni békediktátumra emlékeztünk. A Trianon Kutatóintézet munkatársai tartották az előadásokat. Zeke Gyula: „A szétszóratott nyáj - A református egyház Trianon után" Szidiropulosz Archimédesz: „Tisza Istvánról megjelent írások a Trianoni Szemlében" címmel mutatták be a békediktátumhoz kötődő eseményeket.
Május 27-én, pénteken 55 éve végzett lelkészek és lelkészfeleségek találkoztak a gyülekezeti teremben. A jó hangulatú találkozón Battyányi Géza lelkipásztor tartott áhítatot.

Június

"Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." Mk 12,17

Áldozócsütörtökön, június 2-án az istentiszteletet este, a gyülekezeti teremben tartottuk. A konfirmációs vizsgára június 4-én, szombaton került sor a szülők, rokonok, presbiterek és érdeklődő gyülekezeti tagok előtt a gyülekezeti teremben. A felnőttek is vizsgát tettek. Miután a presbiterek elegendőnek tartották a vizsgázók ismereteit, szeretetvendégség vezette le az izgalmakat. Hatodik alkalommal, a békásmegyeri és az óbudai református gyülekezettel közösen tartottuk meg az „Imádság a nemzetért” elnevezésű istentiszteletet a csillaghegyi templomban. Mindhárom gyülekezet lelkipásztora szolgált most is. A 2011-es alaklommal ez a sorozat véget ért, nem folytatjuk a következő években.
Az első vasárnap júniusban a konfirmáció vasárnapja volt Csillaghegyen. 15 konfirmandus tett fogadalmat és kapott áldást. 8-an gyermekként, 7-en felnőttként konfirmáltak.
A pünkösdi ünnepet bűnbánati istentiszteletek előzték meg. Pünkösd mindkét napján megterítettük az úrasztalát, és mindkét nap (az elsőn többen) sokan eljöttek és sokan úrvacsoráztak. Második nap Ablonczy Áron budapesti teológus hallgató szolgált igehirdetéssel.
A nyári hittanos napközis tábor „Testvérek a Bibliában” címmel most 7 napos lett: június 16-tól június 24-ig. Szabari Erika hitoktató szervezte a tábori programot. Nagy öröm volt, hogy a gyülekezetből is érkezett segítség a gyermekfoglalkozások lebonyolításához. Sokat segített Széles Szilvia, és a kézműves részben Somogyi Sándor presbiterünk. A konyha szolgálatban, az esti takarításban több nőtestvérünk is részt vett. Sőt, Karácsonyi Zoltán presbiter is segített a rend megtartásában. A főzést Battyányiné Somogyi Angéla irányította. Május 24-én a szülőkkel közös vacsorára vártuk a résztvevőket, amikor Karvaly Adrienn főzte bográcsban a tányérba valót. Nem tudott mindenki részt venni, de így is több mint 50 főre terítettünk.
Június 24-én befejeződött a parókia és a templom kerítésének festése. Vida Csongor presbiter vezetésével és szervezésében gyülekezeti tagok végezték el a festés munkálatait.

Július, Augusztus

"Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk." Jn 4,24

Július 3-án, vasárnap ünnepeltük a templom felszentelésének 70 évfordulóját. A délelőtti istentisztelet után a gyülekezeti teremben megnyitottuk és templom és gyülekezettörténeti kiállítást. Az anyagát Baross Szabolcs gyűjtötte, és Battyányi Géza lelkésszel állították össze. A technikai kivitelezés Petri Pétert dicséri, aki nagy lelkesedéssel oldotta meg a feladatot. A gyülekezeti tagok régi dokumentumok átadásával segítették a megvalósulást. Délután Dr. Szabó István Dunamelléki püspök igehirdetésével, a kórus szolgálatával tartottuk meg az ünnepi istentiszteletet. Az istentisztelet után szeretetvendégség következett, amelyről idősebb gyülekezeti tagok megállapították, hogy nem emlékeznek ilyen Pazar vendégségre, amelyet most a lelkes és áldozatkész nőtestvérek készítettek. Faggyas Sándor újságíró presbiter készített tudósítást az eseményről, amely a Reformátusok Lapjában is megjelent:
„Hálaadó istentiszteletet tartottak július 3-án, vasárnap a Budapest-Csillaghegyi Református Egyházközségben a templom felszentelésének 70. évfordulója alkalmából. Az ünnepi alkalomra zsúfolásig megtelt csillaghegyi templomban Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke János evangéliuma (Ján. 4,27–38) alapján hirdette az Igét, megvilágítva azt a jézusi tanítást, mit jelent az, hogy más a vető és más az arató, de „mind a vető, mind az arató együtt örvendezzen”. Jézus elküldi tanítványait vetni, munkálni és aratni, mindenkinek megvan a maga személyre szóló dolga, missziói feladata, és bár nem mindig az aratja le munkája gyümölcsét, aki a dolgot elkezdte, végül mindannyian gyümölcsöt gyűjtenek. Ez a csillaghegyi gyülekezet szempontjából azt igazságot fejezi ki, hogy elődeink, akik 1926-ban letették a templom alapkövét, és akik átvették a Ravasz László püspök által 1941. június 29-én felszentelt templomot, ha még élnének, most velünk együtt örülnének és ünnepelnének. Egyik nemzedék jön a másik után, mindenki teszi a maga dolgát, és az elődök és utódok örvendezve összekapcsolódnak az Isten által elkészített munkában és aratásban.
Az ünnepségen részt vevő Bús Balázs, Óbuda-Békásmegyer polgármestere, országgyűlési képviselő (KDNP) arra hívta fel a figyelmet, hogy a csillaghegyi templomszentelés napja, június 29-e Péter-Pál napja, amely Óbudán hagyományosan a katolikusok és a reformátusok közös ünnepe. Idézte azt az Igét, hogy „gyümölcséről ismerik meg a fát” (Mt. 12,33), és hangsúlyozta, hogy a csillaghegyi reformátusok elődei 85 és 70 éve biztos alapot tettek le, amelyen a mai református gyülekezet tovább építkezhet. Hozzátette, a kis közösségekben rejlik a nagyobb közösségek, végső soron a nemzet ereje, ezért hitet és erőt kívánt a csillaghegyi reformátusoknak a további építkezéshez.
A csillaghegyi születésű Deák Zoltán nyugalmazott lelkipásztor – aki az idei Óbuda napján Pro Óbuda díjat vett át Bús Balázstól – három évtizeden át állt a csillaghegyi gyülekezet élén, elmondta, hogy kilenc és fél éves kisfiúként vett részt hetven éve a templomszentelésen, ami egész életében meghatározó élmény volt számára. Azt kívánta, hogy a templom és benne a gyülekezet a következő időben is töltse be küldetését Isten országa építésében. A templomépítés történetét bemutató, képekben és dokumentumokban gazdag kiállítást összeállító Baross Szabolcs presbiter az ünnepségen elmondta, a templom története 1922-re nyúlik vissza, amikor Szántay András építészmérnök (az első csillaghegyi gondnok) az akkor még kevesek által lakott Csillaghegyre költözött és megházasodott. Az ifjú házaspár prófétai látomása nyomán 1926-ban történt meg a Butujás Gyula és felesége által adományozott telken a református templom alapkőletételi ünnepsége. Az 1932-ben református fiókegyházzá vált kis csillaghegyi gyülekezet sokrétű és nagylelkű magyar és holland adományokból – még a holland királynő is adott pénzt a csillaghegyieknek! – tizenöt év alatt, 1941-re építette fel a templomot. A hetven éve önálló csillaghegyi egyházközség első lelkipásztora Tóth Ernő volt, akinek fia szerint a templomszentelés június 29-i napja azért sem lehet véletlen, mert 1933-ban ezen a napon kötöttek házasságot holland feleségével Utrechtben.”
Július 11-15. között zajlott az angol tábor a Szentírás Szövetség közreműködésével. Csömöri Márta írt élménybeszámolót a hét eseményeiről:
„Nagyon sok izgalmas élményben lehetett része annak, aki részt vett Csillaghegyen a 2011. július 11-től 15-ig tartó angol táborba, amely a Szentírás Szövetség és a Csillaghegyi Református Egyházközség közös programja már évek óta.
Itt a rengeteg érdekes program mellett olyan gyerekekkel, nagyobbakkal és segítőkkel találkozhattunk, akiket már régóta ismerünk, de rengeteg új ismeretséget és barátságot is köthetünk, mint ahogy én is tettem idén.
A sok gyerek csapatokba rendeződött a névkártyájuk színe szerint, és a csapattagok együtt oldották meg a vicces és gondolkodtató feladatokat: mint például nagy kedvencünket a vízilufi dobálást vagy a segítők arcára kent borotvahab vízipisztollyal való „lelövését”. Fontos feladat volt mindennap megtanulni az aznapra vonatkozó aranymondást, amit angolul az angol, magyarul a magyar segítőknek lehetett felmondani. Így matricákat gyűjtöttünk (angolért 2-t, magyarért 1-et) a névkártyáinkra, amit később még nagyon jól jött!
A challenge-en (kihívás, azaz a napi csapatos megmérettetés) kívül még kézművesedhettünk (pl. csinálhattunk kincses dobozt, műmarcipánt és indián fejdíszt), játszhattunk (a mindenki által szeretett „küb”-bel, amit a Szentírás Szövetség tagjai hoznak el idén is), és még arcfestést is készíttethettünk az egyik kedves segítőnk jóvoltából. Így a tábor egy pillanata sem volt unalmas, sőt, minden percében valami izgalmas dolog történt.
A rengeteg program, a játékok szervezése, és a virgonc gyerekek megfékezése mind a Szentírás Szövetség és a Csillaghegyi Református Egyházközösség önkénteseire, azaz a segítőkre hárult. Ők segítettek akkor is, ha nyelvi nehézségek akadtak az angol nyelvű önkéntesekkel (azaz Sophie-val, Ryan-nal vagy David-del). Erika néni, Angéla néni és Kati néni készítette nekünk mindennap finom reggelit, ebédet és uzsonnát.
Mivel a tábor neve angol tábor, minden nap angolórán vettünk részt csoportokban, ahova a nyelvtudásunk szerint osztottak be minket. Ezeken az érdekes, izgalmas órákon a sportról, az állatok testrészeiről és tulajdonságokról és még sok mindenről tanulhattunk, természetesen angolul az angol „tanárainktól”. Persze magyarul is volt kiscsoportos foglakozás, itt viszont már életkor szerint voltunk beosztva egy-egy kedves magyar segítőhöz. Ilyenkor feladatlapokat oldottunk meg az aznapi témában, illetve megbeszéltük a történetet, amit angolul hallgattunk meg, de le is fordították.
A tábor napjainak utolsó óráit nagyon vártuk, no nem a vége, hanem a posta megnézése miatt. Egymásnak és a segítőknek (illetve néhányan maguknak is) leveleket és rajzokat küldtünk. Mindenki izgalommal hallgatta, hogy nem mondják-e az ő nevét, azaz nem kapott-e levelet, és mivel én is kaptam, tudom milyen remek érzés, amikor meghallom, és megkapom a kézbesítést. Ha már a boldog izgalmak jönnek szóba, akkor mindenképpen meg kell említenem a táborzáró alkalmat, amikor a megtanult aranymondásokért kapott matricáinkat válthattuk ajándékokra. Itt választhattunk buborékfújót, vízipisztolyt, jegyzettömböt és még sok más szuper ajándékot. Persze mindenki kapott valamit, sőt még az angol segítők is adtak nekünk egy kis emléket."
Én nagyon élveztem ezt a tábort, és remélem minden kedves táborozó illetve segítő is. Saját tapasztalataim alapján mindenkit arra buzdítok, hogy jöjjön vissza jövőre, ha már volt, és próbálja ki ezt az érdekes és izgalmas tábort, ha még nem volt itt, és biztos vagyok benne: nem bánja meg!”
Augusztusban a hónap első vasárnapi Csillaghegyi Kávéház és az augusztus 21-i úrvacsora voltak jelentős események a vasárnapi istentiszteletek mellett. Az új kenyérért való hálaadás előtt bűnbánati sorozatot tartottunk. Augusztus 21-én Deák Zoltán hirdette az igét.

Szeptember

„És megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük." Jn 17,26

Szeptember 3-án, szombaton gyülekezeti kirándulásra indultunk. Makrai-Kis Márta írt összefoglalót az élményeinkről:
Szinte még sötét volt azon a szeptemberi szombat reggelen, amikor kora reggel felkeltünk és hét óra előtt már begurultunk az ALDI parkolójába. A buszunk már ott állt és a testvérek zöme kényelmesen elhelyezkedve várta az indulást. Már az első megtett kilométereken kiderült, hogy döcögő buszon is el lehet csendesedni és Isten igéjére figyelni – Nagytiszteletű Úr áhítattal szolgált.
Ahogy a busz haladt előre, úgy a fedélzeten is mindig történt valami. Hol szép református énekeket énekeltünk, olykor az épen látottakról halhattunk érdekességeket, hol pedig a jó útra próbáltunk visszatalálni az útépítés közepette. Az igazat megvallva sok minden történt, történhetett, de Baross Szabolcs testvérünket látva nem kellett izgulnunk. Az utat részletesen megtervezte, amiért külön köszönet illeti.
10 óra után begurultunk első állomásunkra, Ipolytarnócra. Igaz, hogy lábaink csak párszáz métert tettek meg, mi mégis különös időutazás részesei lehettünk. Kalandoztunk térben és időben, kihalt növények és állatok titkait próbáltuk megfejteni, olykor a tenger mélyén cápák elől bujdosva.
A tiszta levegőn megtett séta hamar meghozta étvágyunkat. Közös hálaadás után jó étvággyal költöttük el ebédünket, vállalkozó kedvűek palóc étkeket is kóstolhattak.
A kora délutáni órákban megérkeztünk a felvidéki Losonc városába. A helyi református templomot Nt. Miklós István Esperes Úr mutatta meg nekünk és mesélt arról, hogyan perelte vissza az egyház a szlovák államtól a templom épületét. Nagyon érdekes beszámolót hallhattunk és példaértékű, ahogyan testvéreink kisebbségi magyarként kiállnak értékeink és hitünk mellett.
Kirándulásunk utolsó állomása, Fülek következett. A helyi gyülekezet Losonc szórványa, ezért Esperes Úr ide is elkísért minket. A kis református templom egy valódi kis ékszerdoboz, amely német segítséggel épült fel. Imádkozzunk, hogy aprócska, magyar gyülekezete sokáig fennmaradjon és sokasodjon.
Hűsítő fagyizás és kétórányi buszozás után immár valóban sötétben érkeztünk vissza az ALDI parkolójában hagyott autóinkhoz. Tartalmas, szép napot hagytunk magunk mögött, sokáig fogunk még lelkierőt meríteni a látottakból és hallottakból. Gyülekezetünknek is jót tett ez a – modern, világi kifejezéssel élve – csapatépítő tréning. Egymást jobban meg tudtuk ismerni valamint új barátságok is születtek.
Családom és magam most először vettünk részt gyülekezeti kiránduláson Csillagheggyel, de már most örömmel várjuk a következő, tavaszi lehetőséget.”
A Szakrális Művészetek hete keretében Csil¬lag¬he¬gyi Refor¬má¬tus Egy¬ház¬kö¬zség Hímző körének munkáiból nyílt kiállítás a Csillaghegyi Közösségi Házban. A Kárpát-medence hatá¬ron túli és inneni magyar táj¬egy¬sé¬ge¬i¬nek motí¬vum¬vi¬lá¬gát bemutató, egyedi és új meg¬je¬le¬ní¬tés¬ben ábrá¬zoló fali hím-zé¬sek¬ből álló soro¬zatot tekinthette meg az érdeklődő közönség. A kiál¬lí¬tást Sági Lajosné iparművész a Csil¬lag¬he¬gyi Refor¬má¬tus Hímző kör szakmai vezetője nyitotta meg.
A 2011-es gyülekezeti Csendesnapról Ligeti Zsuzsanna presbiter készített ismertetőt:
„2011. szeptember 24-én, szép őszi szombaton gyülekezeti napot tartottunk Csillaghegyen. A nap első programja az énektanulás volt. Mórocz Ildikó vezetésével két éneket gyakoroltunk.
A kezdő áhítatot Deák Zoltán nyugdíjas lelkészünk tartotta a mai igekalauzunk alapján. Pál apostol Galatákhoz irt levele 1.1-9
Ezután egy előadást hallgattunk meg Battyányi Géza lelkészünk által kidolgozva. Dávid és Betsabé történetéről szólt az előadás a 2 Sámuel 11. 12,1-14. alapján.
A történet kiscsoportos feldolgozására az előadás után került sor. Az előzőleg húzott csoport számok alapján a jelenlevő 30 felnőttet 4 csoportra osztottuk. A csoportban lévők rövid bemutatkozása után beszélgettünk az elhangzottakról az életünkből is merített történetekkel együtt. Több mindent megtudtunk egymásról, életünkről és a körülöttünk élőkről. Kérdésekre adott válaszok alapján összegeztük a csoport munkát és beszámoltunk az átgondoltakról.
Rövid szünet és ebédre való készülődés következett. Az ebéd ideje is alkalmat adott az egymással történő beszélgetésre.
Délután 4 testvérünk gyülekezetbe való érkezésének útjáról tartott előadást.
A bemutatkozások után a gyülekezet építéséről, a jövőbeni feladatokról és lehetőségekről beszélgettünk csoportbontásban. Az összegzéseket ismertették a csoportok.
Ez az alkalom újra bebizonyította számomra, hogy jó együtt tölteni az időnket az evangélium, a biblia tanításaival foglalkozva. Egymás véleményét, gondolkodásmódját, hozzáállását meghallgatni. Ezek a beszélgetések, mind bizonyságtételek és hitünkben való megerősítést, felüdülést és feltöltődést szolgálják. Minden alkalmat jó megragadni, ezekre a találkozásokra. Erősíti Jézus Krisztussal és egymással való kapcsolatunkat. Visszahat a közösség életére, áldást hozva az egész gyülekezet számára és motivál a további szolgálatra.
Jézus krisztus mondja. „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” Máté 18,20

Október

„Úgyhogy már nem vagy szolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Isten akaratából örökös is.” Gal 4,7

Október másodikán vasárnap délután az ifjúság egy csoportja részt vett az egyházmegyei ifjúsági találkozón, Rákoskeresztúron. Természetesen délelőtt nem maradt el a Kávéház sem. Október 15-én a Szüreti Játszóház és Almás pite fesztivál most is családos alkalom lett. A legjobban Széles Szilvia almás pitéje tetszett a „szakértő zsűrinek”. Október 19-én Battyányi Géza lelkész volt a Teaházi Traccsparty vendége a Csillaghegyi Közösségi Házban. Október 23-án az istentisztelet végén Somogyi Sándor presbiter emlékezett meg Mahalia Jackson születésének évfordulójáról.
Az október 30-i úrvacsorai alkalom előtti héten a bűnbánati igehirdetéseket Battyányi Géza tartotta. Vasárnap a reformációra emlékeztünk a templomban, és az új borért való hálaadás alkalmából megterítettük az úrasztalát.

November

„Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok.” 1Tim 1,15

Október első vasárnapján az istentisztelet után a Csillaghegyi Kávéházban nyílt lehetőség a beszélgetésre egy kávé és tea mellett. Budapest-Csillaghegyi Református Egyházközség Presbitériuma 2011. október 16-án tartott gyűlésén, a választási bizottság ajánlásának figyelembevételével megállapította az egyházi törvényeink szerint sorra kerülő presbiterválasztásra a jelöltek listáját.
A jelöltek 2011. november 13-án mutatkoztak be az istentiszteleten, a választás egyházközségi közgyűlés keretében 2011. november 20-án, az istentisztelete követően volt.
Gyülekezetünk 16 presbitert, 4 pótpresbitert, két gondnokot és egy főgondnokot választott.
2011. év augusztusában több csillaghegyi fiatal is részt vett a Hoogstedei-i óreformátus gyülekezet meglátogatásában. Milyennek látták a német óreformátosokat a csillaghegyi fiatalok? Milyen érzések fogalmazódtak meg bennük? Miért érezték úgy, hogy érdemes volt részt venni a találkozó? Vetített képes élménybeszámolót tartottak november 16-án, a Csillaghegyi Esték keretében a gyülekezeti teremben.
Az advent első vasárnapi (november 27.) úrvacsora előtt vendég igehirdetők szolgáltak a bűnbánati istentiszteleteken. Kedden Szabóné Zimányi Noémi Rákosligeti, szerdán Papp Judit Németajkú gyülekezeti, csütörtökön Zámbóné Ivanics Hajnalka Káposztásmegyeri lelkészek hirdették Isten igéjét.
November 26-án, szombaton Adventi Játszóházba hívtuk a gyermekeket. Ezen a napon kerttakarítás is zajlott.

December

"Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amiről üzent nekünk az Úr." Lk, 2,15

December negyedikén a Csillaghegyi Kávéház ideje alatt is zajlott az adventben elkezdődött karácsonyi jótékonysági vásár. Jó állapotú használt ruhák, házi sütemények, a hímző kör munkái találtak gazdára. Adventben a gyülekezet idős tagjait látogatták meg a presbiterek és elvitték a presbitérium köszöntését és kis ajándékát. Decemberben kezdtük el a 4-12 év közötti megkeresztelt gyermekek látogatását a kialakított látogató csoport tagjaival. Lelkipásztor, vállalkozó presbiterek és munkatársak indultak el a Csillaghegyen megkeresztelt gyermekeket és családjaikat meglátogatni. Vegyes érzésekkel, vegyes eredménnyel tértek vissza a látogatók. Sok helyen örömmel és nyitottsággal fogadták az érkezőket, máshol elutasításban részesültek.
A decemberi missziói munkanapról Kurcz Ádám készített összefoglalót:
„2011. december 10-én missziói munkamegbeszélést tartottunk a csillaghegyi református gyülekezet templomának alagsori termében. Az alkalom célja a 2012-es missziói munkaterv céljainak, a korábbi gyakorlathoz képesti változtatásoknak, illetve az új szolgálati feladatoknak és a megváltozott prioritásoknak a kijelölése volt.
Az együttlét énekléssel, imádsággal és rövid igemagyarázattal kezdődött,amit Battyányi Géza lelkész tartott. A résztvevők sorsolás útján szerveződtek asztaltársaságokba. Az így létrejött csoportoknak a gyülekezeti élet egy-egy területét érintő témák: célok, lehetőségek, eredmények stb. megbeszélése volt a feladata. Az egyik asztaltársaság az istentisztelet elemeit, a másik az egyéb közösségi alkalmakat, a harmadik a gyülekezet anyagi kérdéseit, a negyedik a gyülekezet kisebb közösségeinek kérdéseit vitatta meg. A fennálló helyzet és a jelenlegi gyakorlat aprólékos értékelése és asztalonkénti megbeszélése után az asztalfők a közösség egészével ismertették asztaltársaságuk tagjainak javaslatait, amihez bármelyik másik asztaltársaságból is hozzászólhattak a résztvevők.
Közös ebéd után a jelenlévők a gyülekezeti élet egy-egy területét érintő újabb javaslataikat vethették papírra, amelyekre a többiek szavazhattak, így fejezve ki egy-egy kérdéskör súlyát. Az ezt követő általános vita majdnem kimerítette a teljes időkeretet. Már csak arra maradt idő, hogy Baross Szabolcs - akinek alapossága és ügybuzgósága az egész napi munkameneten meglátszott -, a gyülekezetépítés szakirodalmát ismertethette a gyülekezet tagjaival.
A nap végére láthatóvá vált: az elvégzendő feladat a gyülekezetben sok: azokat nemhogy a lelkész egyedül, de még a presbiterek együtt sem képesek mind teljesíteni. Ezért minden ember, aki valóban szolgálni akarja Istent, vegye észre, találja meg a saját feladatát a gyülekezetben. Ne okvetlen várja a felkérést: keresse ő az alkalmat. Hiszen lelkészünk sem tudhatja mindannyiunkról, hogy mire van tehetségünk, mire vagyunk alkalmasak.
Minden beszélgetésnek - így a mainak is - annyi az értéke, amennyi valóra válik belőle, hiszen „ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan” 1 János 3,18”
December 18-án a gyülekezet kórusának adventi műsorának örülhettünk az istentiszteleten. A Mórocz Ildikó által vezetett kórus az alábbi műveket énekelte:
- J.Crüger: Ó, Felséges Úr, a 8. zsoltár feldolgozása, hangszerkísérettel. Alt blockflőtén közreműködik: Nagy Márton, - Halmos László: Seregeknek hatalmas nagy királya, a 207. dicséret feldolgozása, - Gárdonyi Zoltán: Sztárai Mihály 92. zsoltára kórusra, hangszerekre és orgonára, énekeskönyvünk 255. dicsérete. Orgonán kísér: Balogh Lajos, fuvolán játszik: Bai Barbara, csellón közreműködik: Abonyi Blanka. - David Peacock: Hálaének zeng c. spirituálé
A karácsony előtti héten bűnbánati istentiszteleteken készültünk az úrvacsorai közösségre.
December 24-én a délutáni Szentesti istentiszteleten az igehirdetés után a gyermekek műsorát hallgattuk meg. Hagyományosan a jelenlevők közül bárki mondhatott verset, énekelhetett. Ez elsősorban a kisebbek között népszerű lehetőség. A templom majdnem teljesen megtelt, mintegy 80 ajándékcsomag talált gazdára. Karácsony első és második napján is megterítettük az úrasztalát. Első nap Battyányi Géza lelkipásztor, második nap Deák Zoltán nyugdíjas lelkész hirdette a karácsonyi evangéliumot az ünnepi számban megjelent híveknek. A Csillaghegyi szokásoknak megfelelően óév utolsó napján úrvacsorás istentiszteleten adtunk hálát az eltelt évért, a megtapasztalt kegyelemért.

 

 

Május

"Mi közünk hozzád, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje."Mk 1,24

 

Gyülekezetünk bemutatkozott Óbuda Napján a Mátyás király utcában

További képek is elérhetök, tovább...

2011. május 7. Szombat
Gyülekezetünk Óbuda napján - Csillaghegyen
10.00 órától 17.00 óráig a Mátyás király szépségszalon előtt:
Bemutatkozott a Csillaghegyi gyülekezet. A sátorban és előtte vártuk az érdeklődőket.
13.00 órától a Mátyás Király úton, a nagyszínpadon gyülekezetünk Da Pacem Domine kórusa lépett fel.
Örölünk, hogy sokakkal találkozhattunk!

 

Deák Zoltán nyugdíjas csillaghegyi református lelkipásztor „Pro Óbuda Díj"-ban részesült. A kitűntetés átadására 2011. május 7-én 11.30 órától került sor Óbuda főterén, Óbuda Napja alkalmából. Az elismeréshez gratulálunk!
A Reformátusok Lapjában is megjelent beszámoló itt olvasható...

A hűség elismerése
Óbuda napján, múlt szombaton a főváros legnagyobb múltú és egyik legnépesebb kerületének több polgára is kitüntetést vehetett át Bús Balázs polgármestertől. Pro Óbuda díjat kapott Deák Zoltán nyugalmazott református lelkipásztor, a Csillaghegyi Református Egyházközség élén a keresztény értékrend erősítése érdekében és a közösségépítésben kifejtett több évtizedes lelkipásztori tevékenysége elismeréseként. Bús Balázs kiemelte, hogy Deák Zoltán élete egybeforrt Óbuda, ezen belül Csillaghegy elmúlt nyolc évtizedének történetével, és igazi nagy családdá formálta a gyülekezetet, emellett sokrétű lokálpatrióta szolgálatot végzett közössége javára.
Deák Zoltán - a csillaghegyiek szeretett Zoli bácsija - már nyolcvanadik évében jár, de fiatalos erővel és derűvel, fáradhatatlanul végzi ma is szolgálatát. Csillaghegyen született, 1932 húsvétján az ő neve került be elsőként a csillaghegyi református keresztelési anyakönyvbe. A református teológia elvégzése után 1957 tavaszán segédlelkészként kezdett szolgálni Csillaghegyen, majd tizenhárom és fél év vidéki (Kiskunhalas, Ordas) „kitérőt" követően, Tóth Ernő lelkipásztor elhunyta után 1971-ben tért haza Csillaghegyre, s harminc évig vezette lelkipásztorként a gyülekezetet. Sokat segített a békásmegyeri templom megépítésében, az ottani gyülekezet létrehozásában is. Tíz éve ment nyugdíjba, akkor feleségével, Zsuzsannával Szentendrére költözött, de továbbra is a csillaghegyi gyülekezet tagjai, és nyugdíjasként is hűségesen és áldozatosan szolgálják Istennek népét. Zoli bácsit meglepetésként érte, hogy kitüntetik, úgy érzi, ezt nem csupán a III. kerület gyermekeként, polgáraként, hanem kifejezetten a lelkészi szolgálatáért kapta, ami az élete. Mi, csillaghegyiek több nemzedéke, hálás szívvel köszönjük Deák Zoltánnak, amit eddig tett értünk, és Isten áldását kérjük életére, családjára, további szolgálatára.
Faggyas Sándor

Néhány kép az alkalomról - tovább...

2011.május 21. Szombat
Szolgálat az Őrbottyáni református szeretetotthonban

 

2011. május 21-én 25 fővel végeztünk önkéntes munkát a csillaghegyi gyülekezet szervezésében az Őrbottyáni Juhész Zsófia Szeretetotthonban. A program az Szeretethíd Kárpát - medencei református rendezvény keretében zajlott. A programot Petri Péter testvérünk szervezte. 

A képek megtekinthetők itt, tovább...
További információ....

A Csillaghegyi református gyülekezet huszonöt tagja munkálkodott a Szeretethíd programhoz kapcsolódva 2011. május 21-én, szombaton az őrbottyáni Juhász Zsófia Szeretetotthon kertjében. Az alábbi beszámolót az egyik résztvevő készítette.

Az Úrtól jövő szolgálat lényege a szeretet, és milyen csodálatos felismerés az, amikor rájövünk: „A szeretet soha el nem fogy..." (1Kor 13:8). Ez az igazán nagyszerű a szeretetben - nemcsak kapni lehet, hanem adni is, és minél többet adunk, annál több marad nekünk. Főként, ha valaki olyannak adjuk, aki talán kevesebbet kap belőle - mint ezúttal az őrbottyáni otthon lakói.

Így történt ez azon a szép szombati napon is, amikor kedélyes kis csapatunk nekivágott az útnak, majd később fűnyíróval, láncfűrésszel és gereblyével a kitisztítandó területnek. Összehangolt és lelkes munkálkodásunk után pár óra alatt a gazzal benőtt részt visszahódítottuk a civilizáció számára (megmentve a terület népes csigapopulációját is), amit most már az otthon lakói is szabadon használhatnak. Fáradozásunk megteremte gyümölcsét.

Persze nem csak adtunk, de kaptunk is - hála és szeretet mellett sok-sok tapasztalatot és új szemléletmódot, egy teljesen más viszonyok között élők szemszögéből. Valamint emlékbe elhozhattunk egy-egy igés korongot, melynek értéke abban rejlik, hogy azt az otthon lakói kézzel készítették.

Azt mindannyian tudjuk, hogy a „jó munkához idő kell", ezt kiegészítendő megjegyezném: erő is, így a kifogyott energiakészletünket feltölthettük a gyermekkorunkat idéző hagymás zsíros-kenyérrel a ránk váró terített asztalnál.

Ez egy remek nap volt, ahol együtt segíthettünk, együtt munkálkodhattunk, együtt örülhettünk és együtt tanulhattunk - mert jót tenni jó J:)
Ilnicki Beáta

Az összefoglaló címe egy résztvevő hozzászólása a gyülekezet facebook oldalához feltöltött képekhez. A képek e mondatra kattintva elérhetők.

A találkozó résztvevői

2011. május 27. Péntek 9.00-18.00 óra 
55 éves évfolyam találkozó
A gyülekezeti teremben 55 éve végzett lelkészek találkozója volt

Június

"Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené." Mk 12,17

Konfirmáció 2011.

2011. június 5-én 15 konfirmandus tett fogadalmat és kapott áldást. 8-an gyermekként, 7-en felnőttként konfirmáltak.

A további képek e sorra kattintva tekinthetők meg...

 

Befejeződött a hittan napközis tábor, amely 2011. június 16-tól, június 24-ig tartott.
További képek megtekinthető, tovább...

 

Elkészült a templom és a parokia kerítésének festése (2011.06.24)

További képet ide kattintva tekinthetők meg, tovább...

Július

Templomunk felszentelése alkalmából ünnepi istentiszteletet tartottunk július 3-án, ahol Baross Szabolcs (az fenti kép akkor készült) presbiterünk foglalta össze az építés történetét. A képre kattintva olvasható!

 

 

Angol tábor záróalkalom szülőkkel 2011.
A tábor képei, tovább...

 

 

2011. július 3-án, 16.00 órától adtunk hálát templomunk felszentelésének 70. évfordulója alkalmából. 1941. június 29-én szentelte fel Ravasz László Dunamelléki püspök a felépült csillaghegyi református templomot.
Igét hirdetett: Dr. Szabó István püspök

Faggyas Sándor presbiterünk szép összefoglaló készített az ünnepségről, belefoglalva a templomépítés történetének főbb mozzanatait.
A Reformátusok Lapjának július 10-i számában megjelent írása elolvasható a parokia.hu portálon, illetve a gyülekezeti blog oldalon is.

Erre szövegre kattintva megtekinthetőek az ünnepség képei...

Dr. Szabó István püspök a csillaghegyi szószéken

Szeptember

2011. szeptember 14. Szerda 18.00 óra
Rábaköztől Torockóig
Gyülekezetünk hímző köre kiállításának megnyitója
Helyszín: Csillaghegyi Közösségi Ház, 1039 Budapest, Mátyás király út 11.15.

V. Szak­rá­lis Művé­sze­tek Hete
A Csil­lag­he­gyi Refor­má­tus Egy­ház­kö­zös­ség­gel közös szer­ve­zé­sé­ben. A Kárpát-medence hatá­ron túli és inneni magyar táj­egy­sé­ge­i­nek motí­vum­vi­lá­gát bemutató, egyedi és új meg­je­le­ní­tés­ben ábrá­zoló fali hím­zé­sek­ből álló soro­zat tekint­hető meg.
A kiál­lí­tást meg­nyitja Sági Lajosné iparművész, a Csil­lag­he­gyi Refor­má­tus Hímző kör szakmai vezetője.
Meg­te­kint­hető: szep­tem­ber 25-ig.
A belé­pés díjtalan.

 

 

 

A megnyitóról videó készült:

 

 

 

2011. szeptember 24.
Csillaghegyi Gyülekezeti Nap

Gyülekezeti nap képei, a fenti képre kattintva megtekinthetők

A gyülekezeti nap összefoglalója a blog oldalon olvasható.

 

 

 

 

A 2011. szeptember 3-i gyülekezeti kirándulás képtára megnézhető a fenti csoportképre kattintva.

A kirándulásról e szövegre kattintva olvasható az összefoglaló!

Október

2011. október 2. Vasárnap 15.00 óra
Egyházmegyei ifjúsági találkozó
Találkozó 14.00 órától  a templom előtt

 

2011. október 15. Szombat 15.00 óra
Szüreti Játszóház és Almás pite fesztivál

 

További fotókért kattintson a képre!

 

November

Presbiter és gondnok választás 2011.

Budapest-Csillaghegyi Református Egyházközség Presbitériuma 2011. október 16-án tartott gyűlésén, a választási bizottság ajánlásának figyelembevételével megállapította az egyházi törvényeink szerint sorra kerülő presbiterválasztásra a jelöltek listáját.
A jelöltek 2011. november 13-án mutatkoztak be az istentiszteleten, a választás egyházközségi közgyűlés keretében 2011. november 20-án, az istentisztelete követően volt.
Gyülekezetünk 16 presbitert, 4 pótpresbitert, két gondnokot és egy főgondnokot választott.
A jelöltek nevei a Gyülekezetünkről-Presbitérium menü alatt találhatók

 

Csillaghegyi Esték
2011. november 16. Szerda 18.00 óra
Hoogstede a fiatalok szemével

További információk a képre kattintva!

 

 

 

 

 

Adventi Játszóház 2011. november 26-án

 

Kerttakarítás 2011. november 26-án

December

 

A közelmúlt eseményeit elevenítik fel az alábbi fotókra kattintva elérhető fényképek:

Missziói Munkanap 2011. december 10-én

Ide kattintva a gyülekezeti blog oldalon olvasható a napról készült összefoglaló

 

 

 

 

2011. december 18. Vasárnap 10.00 óra
Istentisztelet és gyermekistentisztelet
„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok." 1Péter 2,9-10
A „Da Pacem Domine" kórus szolgálata az istentiszteleten

 J.Crüger: Ó, Felséges Úr, a 8. zsoltár feldolgozása, hangszerkísérettel. Alt blockflőtén közreműködik: Nagy Márton

 Halmos László: Seregeknek hatalmas nagy királya, a 207. dicséret feldolgozása

 Gárdonyi Zoltán: Sztárai Mihály 92. zsoltára kórusra, hangszerekre és orgonára, énekeskönyvünk 255. dicsérete. Orgonán kísér: Balogh Lajos, fuvolán játszik: Bai Barbara, csellón közreműködik: Abonyi Blanka.
 David Peacock: Hálaének zeng c. spirituálé

 

 

 

2011. december 24. Szombat 13.00 óra
Szentesti istentisztelet és gyermekműsor

A képre kattintva megtekinthető a teljes galéria