2018. március 10., szombat - Battyányi Géza Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Világimanap Csillaghegyen

2007 óta folyamatosan, immár 11. alkalommal tartottuk meg gyülekezetünkben a Világimanapot. Eleinte még csak kíváncsi résztvevője voltam a nemrég hozzánk került lelkész házaspár új kezdeményezésének. Ekkor találkoztam ezzel a nemzetközi és ökumenikus imaalkalommal először. Az eltelt több, mint tíz esztendő alatt sok minden megváltozott, a gyülekezet életében és az én személyes életemben egyaránt. A kezdeti lokális lelkesedésem az évek során az országos koordinációig nőtte ki magát, s minél jobban megismerem ezt a felekezetközi globális mozgalmat, annál inkább mélyül el bennem a szolgálat iránti elköteleződés.

 

 

 

Miből fakad a töretlen lelkesedésem? Abból, hogy a Világimanap több szempontból egyedülálló alkalom. Évente megtartott, egyszeri és megismételhetetlen együttlét. Lelkesítően hat az, hogy az ökumené jegyében megismerjük egymás különböző felekezeti gyakorlatait, miközben megéljük élő keresztyén testvériségünket az Úrban. Lelkesítő látni a világ különböző pontjain élő keresztyén közösségek sokszínűségét. Megismerjük egymás kultúráját, hitéletét, és rácsodálkozunk az elénk hozott imatémák egyetemességére, amelyek mindannyiunkat érintenek, mindenkit másképpen.

Az idei évben a suriname-i asszonyok a teremtett világ gyönyörűséges sokszínűségére, jól kitalált egységére irányítják a figyelmünket, amikor így kiáltanak: „Mindaz, amit Isten alkotott, nagyon jó!" Ha a sokszínűség gyönyörködteti az Istent, akkor miért éppen a sokszínű világimanapi alkalmaink ne gyönyörködtetnék Istent?! Hiszen a Világimanap is egy evangelizációs alkalom. Rick Warren: Céltudatos élet című könyvében így idézi barátja, Gary Thomas gondolatait: „Ha Isten tudatosan különbözőnek teremtett bennünket, miért kellene egyformán kifejeznünk iránta a szeretetünket? Elolvasott néhány klasszikus keresztyén művet, megkérdezett néhány érett hívőt, és arra a következtetésre jutott, hogy az elmúlt 2000 év során igen sokféle úton-módon jutottak el a keresztyének az Istennel való bensőséges kapcsolathoz: kimentek a természetbe, tanulmányozták a Bibliát, énekeltek, olvastak, táncoltak, művészeti alkotásokat hoztak létre, szolgáltak másokat, magányba vonultak, közösséget gyakoroltak egymással, s még ezeken kívül is több tucatnyi módon imádták Istent." (3. javított kiadás, 103-104. oldal) Azt gondolom, Rick Warren szavai tökéletesen alkalmasak a Világimanap lényegének a megragadására.

A majd' egy éve tartó, alapos előkészületek után, most elérkezett a nagy nap, március 2-a. Gyülekezetem lelkes tagjaival izgatottan készülődünk a mi kis helyi alkalmunkra. Már korábban meghirdettük az alkalmunkat a közösségi média felületünkön, weboldalunkon, szóban a vasárnapi Istentiszteleten és plakátokon. A gyülekezeti teremben színes kis installációt állítottunk fel, amely az idei évi téma képi világát és tartalmi mondanivalóját egyaránt igyekezett kifejezni. Kikészítettük a szeretetvendégségre hozott fogásokat, beállítottuk a vetítőt, és vártuk a vendégeket. Várakozásunk ellenére azonban idén csekély számban jöttek el a péntek esti intenzív havazás és a tomboló influenzajárvány miatt. Kis létszámunk azonban nem szegte kedvünket, hiszen „Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok köztük." (Mt 18, 20). Sőt, a családias légkör lehetővé tette, hogy egy rendkívül tartalmas és őszinte beszélgetés bontakozzon ki az este folyamán közöttünk.

Az alkalom nyitásaként, a rövid köszöntést követően megnéztük a Suriname-i dokumentumfilmet. Ámbár aktív részese voltam a film elkészítésének, most mégis örömmel csodálkoztam rá, mennyire tartalmas, színes és informatív lett. Nagyon jól felvezette azokat a súlyos témákat, amelyekért későbbi liturgiában fohászkodtunk. A textus felolvasását követően Battyányi Géza lelkipásztor tartott egy rövid igehirdetést. Ebben arról beszélt, hogy amikor az ember parancsba kapta, hogy „őrizze és művelje" a jónak teremtett világot, akkor ez túlmutatott a minket körbevevő növény- és állatvilág védelmén, hiszen az egymással és az Istennel való kapcsolatunk folyamatos ápolása is ide értendő. A teremtéstörténetben Isten ennek a kapcsolatnak az ápolására egy külön napot szentesít - a hetedik napot. Ahogyan a dalban is énekeltük „Hat napon át dolgozott, mily csodálatos" - a hetedik napon azonban megpihent, gyönyörködött, s ezt a napot jelölte ki a Vele való találkozás idejének. Istennel való kapcsolatunk helyreállítása tehát a jól működő, egészséges emberi kapcsolataink kialakításának, fenntartásának a záloga.

Az igehirdetést követően egy nagyon intenzív beszélgetés bontakozott ki a résztvevők között. A városi ember természet iránti vágyának kifejeződése a kisállat tartás. Fővárosi lakosként azonban naponta szembesülünk ennek környezeti aspektusával, a belvárosi utcákat nem csak elcsúfító, hanem súlyos betegségeket terjesztő kutyagumival. Legalább ugyanekkora probléma a belvárosi galambok etetése, és az általuk terjesztett fertőzések. És végül, de nem utolsó sorban, a betondzsungelben a komposztálási lehetőség hiányában a lefolyóba borított szerves hulladékok azért jelentenek komoly veszélyt, mert táplálják a csatornában élő patkányokat. Mit tehetünk mi ez ügyben? Felelős kutya gazdiként eltakarítunk magunk után, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, minél kevesebb csomagolóanyagot vásárolunk, ügyelünk a higiéniára és takarékosan bánunk az árammal, ivóvízzel. Kicsinek tűnő dolgok, amelyek azonban összeadódva nagyon is sokat jelentenek!

A pénteki együttléttel azonban nem ért véget számomra a világimanapi alkalom. A vasárnapi szószékcsere alkalmával, a Pozsonyi úti gyülekezet lelkésze, Berkesi Gábor lelkipásztor a szőlősgazda példázatát hozta elénk - azt, amely a 2017. évi világimanapi főigénk volt, a Fülöp-szigeteki asszonyok jóvoltából. Majd az Istentiszteletünk végén a gyermekekért, gyermekszolgálatért fohászkodtunk a 2016. évi világimanapi igét idézve, amelyet akkor a kubai asszonyok választottak. Az Istentisztelet végén megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy miért is jó a Világimanap? - Azért, mert elmélyíti a résztvevőkben az igei mondanivalót a felkészülés során. Még évek múltán is felidéződnek a hozzá kapcsolódó élmények, érzések és ízek. Ugyanakkor egy kép, egy dallam, egy étel is képes emlékezetünkbe idézni egy-egy év igeversét!
Szederkényi Kornélia

(A képekre kattintva megnyílik az egész galéria)

 

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 39, összesen: 617273

  • 2020. július 01., szerda

    Egy gyermeket elveszíteni a legnagyobb veszteség, ami egy szülőpárt érhet. De mi történik akkor, ha a kis élet még ki sem fejlődhetett? Milyen körülmé...
  • 2020. június 30., kedd

    A SZEL-Biblikus Bábstúdió filmjei kicsit mindenkihez szólnak, de elsősorban a gyermekes családokhoz. Egy németországi történet a terápiás báboktól a n...
  • 2020. június 29., hétfő

    A református lelkipásztori hivatás és a rendkívüli idők kihívásainak kérdéskörével folytatódott a „testvérek párbeszéde”, amely a megújulás és leporol...
  • 2020. június 28., vasárnap

    A kiadvány a jelenlegi, 1948-ban kiadott énekeskönyv nagy részét megtartva, bő tíz évnyi előkészület és munka eredményeként készül el ebben az évben, ...
  • 2020. június 25., csütörtök

    Egyházkerületünk történetének apró, ismeretlen fejezete, amelyben az ügyesség, a hűség, a kapcsolattartás és az elődök tisztelete találkozott egymássa...
  • 2020. június 24., szerda

    Nem csak a bezárkózás volt nehéz, az újranyitás sem egyszerű lépés. Milyen tanulságokat viszünk magunkkal a karanténból, hogyan hathat mindez közösség...
  • 2020. június 23., kedd

    Huszonhat évesen választották meg gyülekezeti gondnoknak, ezt a szolgálatot hite szerint csak alázattal lehet betölteni. Vulkanológiával foglalkozó ke...
  • 2020. június 22., hétfő

    Egyházzenei, közösségi program, szakmai és missziós céllal. A Tahi Egyházzenei Hét énekelni szerető gyülekezeti tagokat, karnagyokat és kántorokat vár...
  • 2020. június 20., szombat

    Évtizedek óta töprengek azon, hogy merre viszi egy tanító vagy tanár a rá bízott gyermekek gondolkodását azzal, amit nem tud, vagy éppenséggel nem aka...
  • 2020. június 18., csütörtök

    A Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé áthidalná a szakadékokat mindennapjaink vizualitása és a kortárs művészetek, valamint a kortárs művészetek ...