Világimanap Csillaghegyen

Miből fakad a töretlen lelkesedésem? Abból, hogy a Világimanap több szempontból egyedülálló alkalom. Évente megtartott, egyszeri és megismételhetetlen együttlét. Lelkesítően hat az, hogy az ökumené jegyében megismerjük egymás különböző felekezeti gyakorlatait, miközben megéljük élő keresztyén testvériségünket az Úrban. Lelkesítő látni a világ különböző pontjain élő keresztyén közösségek sokszínűségét. Megismerjük egymás kultúráját, hitéletét, és rácsodálkozunk az elénk hozott imatémák egyetemességére, amelyek mindannyiunkat érintenek, mindenkit másképpen.

Az idei évben a suriname-i asszonyok a teremtett világ gyönyörűséges sokszínűségére, jól kitalált egységére irányítják a figyelmünket, amikor így kiáltanak: „Mindaz, amit Isten alkotott, nagyon jó!" Ha a sokszínűség gyönyörködteti az Istent, akkor miért éppen a sokszínű világimanapi alkalmaink ne gyönyörködtetnék Istent?! Hiszen a Világimanap is egy evangelizációs alkalom. Rick Warren: Céltudatos élet című könyvében így idézi barátja, Gary Thomas gondolatait: „Ha Isten tudatosan különbözőnek teremtett bennünket, miért kellene egyformán kifejeznünk iránta a szeretetünket? Elolvasott néhány klasszikus keresztyén művet, megkérdezett néhány érett hívőt, és arra a következtetésre jutott, hogy az elmúlt 2000 év során igen sokféle úton-módon jutottak el a keresztyének az Istennel való bensőséges kapcsolathoz: kimentek a természetbe, tanulmányozták a Bibliát, énekeltek, olvastak, táncoltak, művészeti alkotásokat hoztak létre, szolgáltak másokat, magányba vonultak, közösséget gyakoroltak egymással, s még ezeken kívül is több tucatnyi módon imádták Istent." (3. javított kiadás, 103-104. oldal) Azt gondolom, Rick Warren szavai tökéletesen alkalmasak a Világimanap lényegének a megragadására.

A majd' egy éve tartó, alapos előkészületek után, most elérkezett a nagy nap, március 2-a. Gyülekezetem lelkes tagjaival izgatottan készülődünk a mi kis helyi alkalmunkra. Már korábban meghirdettük az alkalmunkat a közösségi média felületünkön, weboldalunkon, szóban a vasárnapi Istentiszteleten és plakátokon. A gyülekezeti teremben színes kis installációt állítottunk fel, amely az idei évi téma képi világát és tartalmi mondanivalóját egyaránt igyekezett kifejezni. Kikészítettük a szeretetvendégségre hozott fogásokat, beállítottuk a vetítőt, és vártuk a vendégeket. Várakozásunk ellenére azonban idén csekély számban jöttek el a péntek esti intenzív havazás és a tomboló influenzajárvány miatt. Kis létszámunk azonban nem szegte kedvünket, hiszen „Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok köztük." (Mt 18, 20). Sőt, a családias légkör lehetővé tette, hogy egy rendkívül tartalmas és őszinte beszélgetés bontakozzon ki az este folyamán közöttünk.

Az alkalom nyitásaként, a rövid köszöntést követően megnéztük a Suriname-i dokumentumfilmet. Ámbár aktív részese voltam a film elkészítésének, most mégis örömmel csodálkoztam rá, mennyire tartalmas, színes és informatív lett. Nagyon jól felvezette azokat a súlyos témákat, amelyekért későbbi liturgiában fohászkodtunk. A textus felolvasását követően Battyányi Géza lelkipásztor tartott egy rövid igehirdetést. Ebben arról beszélt, hogy amikor az ember parancsba kapta, hogy „őrizze és művelje" a jónak teremtett világot, akkor ez túlmutatott a minket körbevevő növény- és állatvilág védelmén, hiszen az egymással és az Istennel való kapcsolatunk folyamatos ápolása is ide értendő. A teremtéstörténetben Isten ennek a kapcsolatnak az ápolására egy külön napot szentesít - a hetedik napot. Ahogyan a dalban is énekeltük „Hat napon át dolgozott, mily csodálatos" - a hetedik napon azonban megpihent, gyönyörködött, s ezt a napot jelölte ki a Vele való találkozás idejének. Istennel való kapcsolatunk helyreállítása tehát a jól működő, egészséges emberi kapcsolataink kialakításának, fenntartásának a záloga.

Az igehirdetést követően egy nagyon intenzív beszélgetés bontakozott ki a résztvevők között. A városi ember természet iránti vágyának kifejeződése a kisállat tartás. Fővárosi lakosként azonban naponta szembesülünk ennek környezeti aspektusával, a belvárosi utcákat nem csak elcsúfító, hanem súlyos betegségeket terjesztő kutyagumival. Legalább ugyanekkora probléma a belvárosi galambok etetése, és az általuk terjesztett fertőzések. És végül, de nem utolsó sorban, a betondzsungelben a komposztálási lehetőség hiányában a lefolyóba borított szerves hulladékok azért jelentenek komoly veszélyt, mert táplálják a csatornában élő patkányokat. Mit tehetünk mi ez ügyben? Felelős kutya gazdiként eltakarítunk magunk után, szelektíven gyűjtjük a hulladékot, minél kevesebb csomagolóanyagot vásárolunk, ügyelünk a higiéniára és takarékosan bánunk az árammal, ivóvízzel. Kicsinek tűnő dolgok, amelyek azonban összeadódva nagyon is sokat jelentenek!

A pénteki együttléttel azonban nem ért véget számomra a világimanapi alkalom. A vasárnapi szószékcsere alkalmával, a Pozsonyi úti gyülekezet lelkésze, Berkesi Gábor lelkipásztor a szőlősgazda példázatát hozta elénk - azt, amely a 2017. évi világimanapi főigénk volt, a Fülöp-szigeteki asszonyok jóvoltából. Majd az Istentiszteletünk végén a gyermekekért, gyermekszolgálatért fohászkodtunk a 2016. évi világimanapi igét idézve, amelyet akkor a kubai asszonyok választottak. Az Istentisztelet végén megfogalmazódott bennem a gondolat, hogy miért is jó a Világimanap? - Azért, mert elmélyíti a résztvevőkben az igei mondanivalót a felkészülés során. Még évek múltán is felidéződnek a hozzá kapcsolódó élmények, érzések és ízek. Ugyanakkor egy kép, egy dallam, egy étel is képes emlékezetünkbe idézni egy-egy év igeversét!
Szederkényi Kornélia

(A képekre kattintva megnyílik az egész galéria)